Beszámolók

Beethoveni alkatú Színészkirály

Latinovitsi idézettel indította útjára a nemrég Latinovits Zoltán Színházzá vált Budaörsi Játékszín hagyományteremtő sorozatát, melynek első alkalma a 2013. december 14-i Latinovits-nap volt.

Szabadjon most már kimondani, túl az érettségin: én Newton alaptörvényénél megálltam. Az energia nem vész el, csak átalakul. No persze, logikus, egyszerű: rakom a habarcsba a téglát: energia + anyag = fal. Itt a bökkenő. Rakjuk halottainkat a földbe… és… hova száll az energia? Szeretteink energiája, poétáink csóvás ereje hová röpül? Ami volt, hiszen volt, bennem is volt, tanúim bizonyos színigazgatók s egyebek. A majdan volt, maradék energia hova kerül? Melyik központ oszt majd szét? És van ilyen központ? Hova szór, hova oszt majd – és főleg kinek? Illetve kiknek? (…)

Halottaink energiája nem vész el, csak átalakul. A test, az anyaga földbe kerül, az anyagba; a lélek, a szellem elröpül, de itt marad a föld felett libegve-kísértve, tanítva-élve…

Latinovits Zoltán

A reklámra nem lehetett panasz (a Facebook-oldalunkon elvileg csak mi több mint 3.500 emberhez juttattuk el a beharangozót), ezzel együtt sem gyűlt össze jó pár tucatnál több ember szombaton este a budaörsi színházteremben. Igaz, ezt a néhánytíz résztvevőt igazi kemény magnak lehet tekinteni, várakozás közben ilyeneket hallottam: „Emlékszem, neked mindig ott volt Latinovits képe a táskádban…”; „Minden előadását megnéztem, távolról rokonságban is álltunk a családdal…”

Pódiumbeszélgetés emlékezéssel, tervekkel

A négy órától kezdődő pódiumbeszélgetést Frigyesi András, a színház évad elején kinevezett igazgatója vezette. Bevezetőjében a névadás körülményeit mesélte el: mindenképpen azt szerette volna, ha a játékszín (nevében is) színházzá válik, és egy olyan művész nevét veszi fel, akinek élete, szellemisége, munkássága követendő példa lehet a színészek számára. Így esett a választás Latinovits Zoltánra. Az est Ady Szeretném, ha szeretnének c. versének felvételével indult – Frigyesi kérdésére, miszerint mi vezette a Színészkirályt ennyire a versek közelébe, Kelecsényi László filmtörténész válaszolt: a színház nem fogadta be, a pódium jelentette számára a kiteljesedés lehetőségét.

Tolcsvay Béla zenész arról mesélt, hogy hogyan került kapcsolatba Latinovitscsal. Elmondása szerint egy 1976. tavaszi napon felhívták, hogy Latinovits Zoltán vele, illetőleg a Tolcsvay Trióval szeretne előadókörútra menni. Az első meglepetés után természetesen igent mondtak, bár kissé tartottak az összeférhetetlen hírében álló művésztől, annál is inkább, mivel Latinovits akkor épp A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak c. musicalt próbálta, és eléggé fáradt volt. Félelmüket tetézte, hogy nem tudták, mi lesz a műsor, utolsó percben mondta el nekik Latinovits, hogy itt és itt majd játsszatok valamit – Bagó, aki szintén velük tartott, tudta a végszót, Tolcsvayék nem. Amit viszont külön kiemelt az énekes-zenész: Latinovits Zoltán volt az egyetlen, aki visszahívta őket közreműködőként tapsra, más soha senki.

Frenreisz Károly zenész, Latinovits testvére leginkább személyes, családi élményekről beszélt, de az összeférhetetlenséghez még hozzátette: nem volt az, de a középszerű színházi szakma félt tőle, félt az energiájától, gondolataitól, s ő ezt érezte. Olyan színházról álmodott, ahol az utolsó statiszta is tehetséges. Családi körben, folytatta Frenreisz, előfordult, hogy vacsora után „csak úgy” elmondott egy-két verset – másfél órán át; 100%-ban értően és értetően adta elő a verseket.

Film „az MTV pincéje alatt 40 méterrel”

Mint a legtöbb színész, Latinovits sem szeretett filmezni. Ennek ellenére, nagymértékben a dolog anyagi vonzata miatt, volt olyan év, amelyben 5 nagyjátékfilmet és 4 tévéfilmet készített – s milyen jó, teszi hozzá Kelecsényi, hiszen így megmaradhatott nekünk, az utókornak is játéka. Hiszen, amint az Frigyesi kiemelte, színházi alakításai közül jószerivel semmiről sem készült felvétel. Sőt, olyan is volt, hogy egyszerre játszott színházban és forgatott, akár több száz kilométer távolságban – ezt már Frenreisz Károly meséli. A Szindbádot a felvidéki Csorba-tónál forgatták, ám a Vígszínház nem adott szabadnapot a forgatás idejére, így voltak napok, amikor valósággal ingáznia kellett, nappal forgatni, este játszani…

Több filmrészlet mellett a Latinovits-nap résztvevői néhány percet megtekinthettek a Mélyrétegben c. Dömölky János filmből, melyben Frenreisz Károly és Latinovits Zoltán együtt játszottak. Frenreisz elmondta, hogy a forgatáskor valójában semmit nem tudtak arról, hogy miről is szól a film, a betiltás miatt pedig ő nem is látta. Kelecsényi László volt az, aki, rendezővel együtt pár éve előkereste „az MTV pincéje alatt 40 méterrel” őrzött filmet.

Latinovits beethoveni alkat volt: gyötrődött a szereppel – mondta Stirling János professzor, a család régi, gyerekkori barátja. Talán többen ismerik a történetet, amikor egyik kollegájára szólt rá, hogy nincsen olyan közönség, akiknek „mindegy”, hogy milyen a fellépés minősége. Ezt erősítette meg Frigyesi András is, aki a Bozzi próbáin volt többször jelen, s látta, hogy milyen odaadással, felszabadultan próbált, s milyen hitelesen énekelte: „mért nem mondták, hogy a szeretet fáj?”.

A beszélgetést Tolcsvay Béla szavai zárták, az utolsó néhány napról való emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel. Egyik Bozzi-előadás után Latinovits lelkendezve újságolta: „Eljött a Páger!” – tudvalevő, hogy Páger Antal nem akármit nézett meg. Ezután együtt töltötték az estét, beszélgettek, félelmetes volt, meséli Tolcsvay, azt a fájdalmat érezni, hogy mikor végre visszakerült Pestre, mennyire nem voltak rá kíváncsiak. Utolsó alkalommal az Endrődi utcában találkoztak, egy-két nappal Latinovits halála előtt, akkor azzal búcsúzott, hogy hívni fogja Tolcsvayt. „Senkit nem hallottam azóta verset mondani. Csak verset beszélnek, próbálkoznak…” – mondta a zenész.

A Latinovits-napon felavatták Melocco Miklós szobrászművésznek a fiatal Latinovitsot ábrázoló mellszobrát. A beszélgetést este fél héttől a Frenreisz Károly zenekarának, a Skorpiónak a koncertje követte.

Széman E. Rózsa

Fényképek a honlap Facebook-oldalán.

(Latinovits-nap a Budaörsi Latinovits Zoltán Színházban, 2013. dec. 14.)

Egy hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük