Blog

Mi is az a pikoló?

Tárgy, személy vagy fogalom? Eszik vagy isszák? Pikoló vagy pikkoló helyesen? És mi köze mindennek Ruttkaihoz és Latinovitshoz?

Mindenekelőtt: Latinovitshoz semmi, vagy legalább is úgy nem, ahogyan Ruttkaihoz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Különféle lexikonok ötféle meghatározást adnak a pikoló szóra, úgy mint:

  1. kisfuvola, az olasz piccolo szóból
  2. felszolgálótanuló (pincérinas)
  3. csomagolt mokkacukor
  4. 2 dl-es, ún. negyedes pezsgőspalack
  5. 2 dl (csapolt) sör

Nos, utoljára hagytam, ami minket most leginkább érdekel, ugyanis – mint már kitalálhatták – az Egy pikoló világos című filmről lesz szó. És, igen, bár sokszor hosszú k-val ejtjük (és bizonyos helyeken így is írják), egy k-val kell írni. A pikoló egyébként a legkisebb rendelhető csapolt sörmennyiség, manapság már nemigen használatos, kiszorította a pohár (3 dl) és korsó (5 dl), bár amióta sok vendáglátóipai egység a drágítás „helyett” a mennyiséget csökkentette, a pohár 2,5 dl lett, a korsó pedig 4 dl, így a pikoló használata valóban okafogyott…

De miről szól Máriássy Félix 1955-ös filmje? Ami a port.hu szerint vígjáték, de én ezzel vitatkoznék: inkább keserédes korkép (sőt, akár kórkép) a századközepi Magyarországról.

A történet szerint Kincse Marcinak régen tetszik a vele egy házban lakó Cséri Julika, de mielőtt szerelmük kibontakozhatna, a fiút behívják katonának. Juli gyárba kerül dolgozni, ahol rossz társaságba keveredik, gyakran mulat hajnalig, fogynak a „pikoló világosok”. Marci egy év után hazalátogat és mélységesen csalódik a lányban, szakít vele. Pedig Juli is szereti a fiút és tőle remélné azt a biztonságot, amely visszavezethetné régi énjéhez…

S mitől is kor-, illetve kórkép? A filmben természetesen minden megjenik, ami a szocialista ember eszményképe, és mindennek az ellentéte is – előbbi a jó, a követendő (visszafogott, a munkájának él, ezzel is szolgálja a hazát), utóbbi az elítélendő, megvetendő (mulatni jár, kimarad esténként, akár munkakerülő jampecokkal is „keveredik”). Bár a film sok szempontból eléggé „vonalas”, szájbarágósan fogalmazza meg a szocialista erkölcs és etika mibenlétét (ne feledjük: 1955-öt írunk, a kommunista rezsim brutalitása enyhült ugyan, de a mindennapok gondolkodására még erősen rányomta a bélyegét ez az ideológia, s akkor még senki nem sejtette, hogy egy évre rá milyen események hatására dől romba az egész rendszer), már csak ezért is érdemes ilyen szemmel is tekinteni rá.

Emellett a néző óhatatlanul konfliktusba keveredik saját magával: drukkol Julinak és Marcinak, hogy ismét egymásra találjanak (és ezzel egyben el is ítéli azokat, akik Julit „letérítik a jó útról”), de közben érzi az egésznek a visszásságát, erőltetettségét, érzi és érti a fiatalság kikapcsolódni vágyását egy-egy hosszú gyári munkanap után, a szórakozás és társasági élet lehetőségeinek keresését.

A film persze nemigen hagy választási lehetőséget: aki a „rossz” oldalt képviseli, az ellenszenves: Schubert Éva például túl kihívó és harsány, a jampilétet tökéletesen megtestsítő Pongrácz Imre pedig tenyérbemászóan visszataszító.

A néző önnön magával való konfliktusa azért is kerülhet előtérbe, mert (akár a sztorit előzetesben elolvasva) azt mondhatná: de hát ez egyértelmű, a katonának behívott fiú nem arra szeretett volna hazatérni, hogy a barátnője (menyasszonya?) hajnalig mulat fűvel-fával – miközben tudjuk, hogy a film jelentősen eltúlozza a helyzeteket. Olyan normát állít fel, amelyet alapvetően talán mindannyian magunkénak, követendőnek tartanánk, de ezt annyira szélsőséges módon teszi, ami mára már megmosolyogtató.

A filmet legközelebb 2020. január 16-án, szombaton 11:25-kor vetíti a Duna World csatorna (ism. 2021. január 17., vasárnap, 03:35).


Stáblista:

Szereplők

Ruttkai Éva Cséri Juli
Bitskey Tibor Kincse Marci
Bulla Elma Csériné
Görbe János Kincse
Sulyok Mária Kincséné
Schubert Éva Gizus

Alkotók

port.hu

Képek forrása: mediaklikk.hu; imdb.com

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük