Latinovits Zoltán
Blog

45 év Latinovits nélkül

1976. június 4-én végezte be életét a balatonszemesi síneken Latinovits Zoltán. Hogy halála öngyilkosság volt-e vagy baleset, talán biztosan már sosem tudjuk meg. De nem is lényeges.

Pihenni ment le Balatonszemesre 1976 nyarán Latinovits Zoltán, labilis idegállapotban, de tele tervekkel. A Vigília legújabb lapszámát lapozgatta séta közben, napra pontosan 45 esztendeje, talán még az ötödiket, vagy már a hatodikat. A Bagó story. Séták egy pulival című írásának utolsó két részét közölte ez a két lapszám.

Merre menjünk? Éva Amerikából jött, én a zárt osztályról. Éva a kínból, aggódásból. én a biztos-bizonytalanból. Éva 25 éve van a Vígszínházban, a változóban ez egyetlen állandó. A sok ismeretlen egyenletben a konstans állandó. Én vándorló vagyok, újat kereső, lázasan lázadt bolyongó. Míg magamat keresem, másokat is magukhoz kerítek.

(…)

„Bagókám hol vagyunk” – gügyögöm az ablakon kitámaszkodó Bagó-ducénak, de a szemesi régi templomnál még nem sejti, hova is jöttünk. De amikor áthaladunk az új sorompón – a régi megszaggatta ősi ruháit és miniszoknyára váltott ébresztő lámpákkal. – áthaladunk a sorompón, a régi síneken, ahol 40 éve bronz kétfillért lapítottam az öreg füstös mozdonyokkal, elsuhan előttünk az ifjú-agg móló, befordulunk a Semmelweis utcába, ahol 30 éve még agyagút vezetett a semmibe, Bagókánk nyívákolni és hüppögní kezd, ugrál Éva és az ablak között.

Itthon vagyunk Anyám utcájában, a régi homokpartnál, a hullámok elhunyt sirató-meséjén, Újszemesen. Nyárfák kísérnek, örömkönnyeiket siratják. A nyárfáknak kötelező a hivatalos nyár végeztével elhullatni leveleiket. A kocsi ropogtatja a napsütötte hulló leveleket. Fékezünk. Megérkeztünk.

Latinovits Zoltán: A Bagó story. Séták egy pulival VI. Vigília 1976/6. 402–406. old.

1976 nyarán Ruttkai Éva Pesten volt, nem együtt utaztak. De néhány nap múlva érkezett volna Éva is. Előadás után kapta a hírt. Június 6-án, vasárnap mind a négy újságban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a hír Latinovits Zoltán haláláról. A Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség egyenkommünikéje, nem címoldalon, nem feltűnően nagy betűkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban.

1976. június 4-én, pénteken a Színészkirály befejezte földi pályáját. De szelleme nem halt meg, hiszen itt van velünk, közöttünk filmjeiben, versfelvételeiben, írásaiban.

Itt van közöttünk. Lehetséges, hogy sokkal jobban, mintha élne. Mert amikor élt, nem figyeltek rá, és mindaz, amit ő ránk hagyott, maga az élet…

Ruttkai Éva, 1985.

[Borítókép forrása: fidelio.hu]

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük