Blog

2008. aug. 28.

Nemrégiben kaptam egy levelet egyik olvasómtól, amiben a véleményemet kérte Latinovitscsal kapcsolatban. Azt hiszem, nem érdektelen, hogy ide is beidézzem magát a kérdést, és azt, hogy én milyen állásponton vagyok; hiszen bármikor találkozhatunk hasonló esettel.

Tahát így szólt a levél:

„(…) A segítségedet kérem.

Úgy egy éve, beszélgetés közben hallottam, hogy Latinovits a nyilasok oldalán harcolt a háború végén. Akkor nekiestem a netnek, és az ott fellelt adatok alapján, mivel konkrét cáfolat persze nem volt, valószínűsítettem beszélgető társamnak feltételezése helytelenségét, amit elfogadott. Mostanában, a Mario és a varázslóval kapcsolatban beszélgettem egy sráccal a [internetes fórum], ő is azzal jön, antiszemita volt, félrészegen hangosan szidta a zsidókat, egy rádió interjú alanyának visszaemlékezése szerint.

Meggyőződésem szerint, bár csak pár filmszerepét, illetve tévészerepét ismerem, persze versmondását is, ezek az állítások lehetetlenek.
Sok művészre mondtak ilyesmit, attól művészete nem változik, bár ki tudja?

Nagyon kérlek, hisz Te biztos jobban ismered Latinovits életét sokunknál, akik csak simán rajongója vagyunk, írj választ, bármiként is vélekedsz erről a kérdésről.”

Hirtelenében nem is tudtam mit válaszolni, pontosabban tudtam volna (sokkal indulatosabban és tömörebben azt, amit később, és amit ide is bemásolok), de nem akartam meggondolotlanul, indulatból írni. Legelőször tehát az a véleményem, hogy egy művészt, ugyanúgy, ahogyan például egy tudóst is, nem politikai állásfoglalása miatt kell kedvelni vagy megvetni, a művésznek a művészete az érték, függetlenül attól, hogy egyébként milyen elveket vall (például Lénárd Fülöp, vagy ahogyan ő nevezte magát németül: Philippe von Lenard, egyik Nobel-díjasunk, idősebb korában Hitler mellett dolgozott, a hitleri Németország tudományos irányítója volt, de ettől a tudományos munkássága éppolyan fontos és visszavonhatatlan). Hogy ki milyen világnézetű, az az ő saját dolga, a művészt nem szabad az emberrel összekeverni.

Emellett azonban más is van. Először is Latinovits a háború végén 14-15 éves volt, tehát még ha a nyilasok oldalán is harcolt volna (ami esetleg megeshetett), nem lehet ezt alapul venni, hiszen még gyerek volt, kialakulatlan világnézettel. És felnőtt korában sem lehetett ilyen jellegű állásfoglalása, hiszen azt maga mondja el nem egy interjúban, és könyvében le is írja, hogy a háború iránti véghetetlen ellenszenve miatt ment el végül egyetemre, mérnök szakra. Antiszemitának nevezni meg, azért, mert esetleg (bár én erről nem hallottam, de attól még lehetséges) félrészegen szidta a zsidókat… – hát nem tudom, hogy ajánlatos-e valakit azért rögtön leantiszemitázni, mert félrészegen mond valamit, amit nem kellene. Nem hiszem, hogy sok olyan akadna közöttünk, aki sosem „szidott” egyetlen nép(csoport)ot sem, de ez se azt nem jelenti, hogy soviniszta lenne, se azt, hogy az egyes emberekkel volna valami baja, akikkel mindennap találkozik vagy találkozhat. Másrészt meg a Mario és a varázsló-val kapcsolatban – nem tudom ugyan, hogy mi volt magának a beszélgetésnek a témája, de az biztos, hogy Latinovits volt akkora művész, hogy ahhoz, hogy hitelesen tudja eljátszani Cipollát, nem kellett magának is egyetértenie a fasiszta ideológiával (később válaszolt, hogy nem ennek a kapcsán jött elő). Lenint is eljátszotta, pedig tudomásom szerint a kommunista ideológiával meg végképp nem értett egyet, bár biztosat nem tudok, és igazság szerint talán nem is fontos, hiszen nem azért szeretjük, hanem a művészete miatt.

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.