A magyar szocialista krimi egyik legjobbja: A Hamis Izabella

Születtek-e igazán kiemelkedő magyar krimik az 50-es, 60-as években, és ha igen, miért nem? A bűnügyi filmek mely műfaji jellemzői nem tudtak meghonosodni és miért?

Végh Márta tanárnő (Ruttkai Éva) Vadász Ica nevű tanítványát (Kovács Kati) keresi egy budai villában, de csak a főbérlőt, Paárnét találja ott holtan. Mint azt a nyomozás kideríti, a bűntényt egy felbecsülhetetlen értékű bélyegért követték el, a Hamis Izabelláért. Egy maszek fényképész keveredik gyanúba, aki beismeri, hogy már előleget is fizetett Paárnénak, mert meg akarta venni a bélyeget, és külföldön akarta értékesíteni. Közben Vadász Ica és Végh tanárnő is magánnyomozásba kezd…

A film első érdekessége, hogy egyik főszereplője az énekes Kovács Kati – a korban, de manapság is divat, hogy egy-egy filmben az akár illusztris alkotó- és szereplőgárda mellett országosan ismert és kedvelt énekeseket is beválogattak. Valószínűleg Kovács Kati is (ahogy pl. az Ezek a fiatalok szinte teljes főszereplőgárdája) sokkal jobb énekesnek, mint színésznek, de játéka bájos, őszinte és mindenképpen üde színfoltja a filmnek.

Magyar bűnügyi filmek nyomában

Már a Bibliában vagy az ókori mitológiákban is találkozhatunk rejtélyes történetekkel, hiszen ez az embernek olyan ösztöneit elégíti ki, mint a kíváncsiság, rejtvényfejtés, bűn vagy szenvedély. Természetesen, ha a mai értelemben vett műfaj gyökereit keressük, akkor leginkább az angolszász irodalomban kell kutakodnunk, E. A. Poe, A. Conan Doyle, G. K. Chesterton, A. Christie, G. Simenon, legtöbbjük műveit a magyar közönség is ismerheti filmes feldolgozásokból is. Bár a Magyarországon készült alkotások nem hasonlíthatók minden jellemzőjükben nyugati társaikhoz, bűnügyi szál már az első magyar hangosfilmben, A kék bálványban (1931) is van, igaz, kidolgozatlan marad. Az első valódi magyar krimi Tóth Endre (André de Toth) 5 óra 40-je 1939-ből.

Magyarországon a krimi műfaja egyébként a különféle történelmi helyzetek miatt nem honosodhatott meg igazán. Az 1950-es években olyan műfaji korlátokba ütközött, mint hogy „nyugati” műfaj, amely a „kapitalista” világban gyökerezik, s így nem szerepelhet magyar filmvásznon. Bár születtek a Rákosi-korszakban is bűnügyi filmek, ezek igencsak átpolitizáltak voltak, és nagyjából két csoportra oszthatók:

• bűn az, ha valaki akadályozza a közösségi munkát (lásd szabotázs – szabotázsfilm)
• bűn az, ami a közösség érdekeit sérti (lásd kémkedés – kémfilm)

Ezekben a filmekben a cél a beépült imperialista kém, vagy a „belső ellenség”, a többnyire értelmiségi hazánkfia leleplezése.

Szocialista krimi a ’60-as években

A krimi meghonosítására tett kísérletek a hatvanas években a kultúrpolitikai nyitásának köszönhetők, de a politika mint központi tényező továbbra is kísért. Az évtized első felében leginkább kémfilmekkel találkozunk (Foto Háber, 1965; Fény a redőny mögött, 1966; Egy ember, aki nincs, 1964 stb.), majd a hatvanas évek második felében már haszonszerzés vagy valamilyen személyes ügy áll a gyilkosságok mögött. Emellett viszont a bűnös továbbra is a külföldi, a hazalátogató disszidens, vagy a velük szövetkező/cimboráló szereplő valamelyike (Kártyavár, 1967; Az alvilág professzora, 1969). Ebbe a csoportba tartozik A Hamis Izabella is.

A hatvanas évek magyar bűnügyi filmjeinek egyébiránt két fő jellemzője van:

• a jó szocialista hazafi (rendőr) harcol a gaz kapitalista-imperialista (vagy ilyen hatás alatt álló), esetleg volt náci rosszal
• a film végére sem derül ki, hogy tulajdonképpen miről is volt szó…

Ettől persze a filmek még igazán élvezhetők. Akár annak ellenére is, hogy egy 1963-as Film, Színház, Muzsika-beli interjú szerint az általános cél olyan szituációt teremteni, „hogy a nézők ne a kémmel, hanem azokkal érezzenek együtt, akik védenek bennünket a mindennapjainkban fel-felbukkanó kémek ellen.” (de közben ne feledjük: az 1930-as, ’40-es évektől a magyar rendőr egyáltalán nem pozitív figura…). Ugyancsak ennek az újságnak a lapjain olvashatunk egy rendőrökkel készült interjút is, mely szerint: „Nálunk egy bűnügyi film elvi jelentősége nemcsak a bűn bizonyításában, s a bűnös leleplezésében van, hanem az ártatlanság kiderítésében, vagyis az ártatlanoknak a gyanú alóli félreérthetetlen tisztázásában és védelmében is. Érezzék állampolgáraink biztos tudattal, hogy nemcsak a bűn üldözése fontos rendőri feladat, hanem a szocialista törvényesség őrzése is.”

Nyomozás egy bélyeg után

A Hamis Izabellát több kritikus, illetve mai filmtörténész is az évtized legjobban sikerült filmjének tartja műfajában. Bár itt is a rendőrségi apparátus hivatott a gyilkossági ügyet felderíteni, de az alkotás több szempontból is (cselekményépítés, vágás, atmoszférateremtés…) túltesz társain. „Főszereplője” egy 1851-es kiadású, igen ritka spanyol bélyeg, melynek az értéke 100.000 svájci frank. Ennek eltűnése után kezd nyomozásba a Kovács Kati és a Ruttkai Éva alakította karakter is, utóbbi amiatt, hogy előbbit tisztázza a gyanú alól. Tehát a rendőrség mellett civilek kezdenek nyomozni – a magándetektív mint hős eleve hiányzik, az állampolgárok viszont nem bíznak a rendőrség munkájában. Persze ez utóbbi egy szocialista kriminek nem lehet a kicsengése…

A Hamis Izabellát legközelebb 2021. január 20-án, szerdán 13:50-kor láthatjuk az M5 csatornán (ism. ugyanitt 2021. január 21. csütörtök, 01:55).

---

Stáblista:

Forrás:

• Mecseki Anett: Egy eltűnt zsáner nyomában – A szocialista krimi
• Vízer Balázs: A 10 legjobb magyar bűnfilm
• Megmutatom a bélyeggyűjteményem