Rendezés
Latinovits Zoltánnak régi álma volt, hogy rendezhessen, de erre az „illetékes elvtársak” nemigen adtak lehetőséget. 1971-ben azonban gyakorlatilag száműzték a fővárosból, és a Veszprémben töltött két évad alatt két olyan bemutatót jegyzett rendezőként, amely métán helyet kér magának a nagy rendezések sorában. A ’71–72-es évadban színre vitte Németh László Győzelem című darabját, majd a ’72–73-asban Gorkij Kispolgárok című színművét. Koltai Tamás a Színház 1973 májusi számában így ír erről a (két) rendezésről (A tétnélküliség drámája):
Az első, ami vitathatatlan a veszprémi Kispolgárok-előadásban: Latinovits Zoltán rendezői professzionalizmusa.
Németh László Győzelem című drámájának színpadra állításakor még úgy tűnhetett föl némelyek szemében, mint a hályogkovács, aki nincs tudatában annak, hogy életveszélyesen operál. Látszat volt az is; Latinovits nem a dráma ellen rendezett, hanem megkövesedett előadási hagyományok ellen. Nem a zárt drámai konstrukciót verte szét, s főként nem az írói gondolatot, hanem csak azokat a szcenikai közhelyeket, amelyek a színpadi gyakorlatban hozzáragadtak a Németh László-drámákhoz.
A Kispolgárok előadása tökéletes remekmű. És ez nem egyszerűen Latinovits megszállottságának köszönhető. Erős elhatározásból, hitből és lelkesedésből lehet színházat csinálni – nélkülük bizonyosan nem –, de ennyi még nem garantálja a minőséget. Latinovits a színház megszállottja. Fanatizálja a veszprémi együttest. Egy előadásból mindig látni, hogyan viszonyulnak a szereplők az ügyhöz. A veszprémi Kispolgárokból az egyet akarás, a kollektív szellem, a célért való mindenről lemondás szent lobogása érződik.
De ez még mindig kevés volna a sikerhez. Az is, hogy Latinovits jól olvasta el a darabot, és hatalmas gondolati-filozófiai apparátussal tolmácsolja. Ezen túl még meg is kellett rendeznie. S második rendezése a mesterség birtokba vételéről tanúskodik.
Mielőtt az előadás elemzésére térnénk, erről kell beszélni: a produkció formaikompozíciós bravúrjáról. Molnár Péter bonyolult térszerkezetű színpadát Latinovits úgy működteti, hogy a látvánnyal megtámogatja a gondolatot. Megszoktuk, hogy a Kispolgárok enteriőrdráma, amelyben csak naturális mozgások lehetségesek. A veszprémi díszlet szakít a naturalista szobamegoldással, három horizontális síkra tagolja a színpadot, s ezzel a rendezőnek módot nyújt arra, hogy koreografikusan megkomponálja a játékot. Latinovits nagyvonalúan szervezi meg a látványt, anélkül, hogy öncélú lenne: premier és totál plánokkal dolgozik, kiemel és a háttérbe olvaszt jeleneteket, a hang- és fényeffektusokat, a ritmusváltást nagy biztonsággal alkalmazza.
Rendezésétől beszélve először is ezt a furcsának tűnő – mert a nemzetközi gyakorlatban alapkövetelménynek számító – szakmai minősítést kell megfogalmaznunk: abszolút profimunka.
Koltai Tamás: A tétnélküliség drámája. Színház, 1973/5.
A következőkben közlöm a két előadás szereposztását és alkotóinak listáját, valamint azt, hogy hol lehet többet olvasni róluk. Az adatokért köszönet Földesi Évának (tanulmánya, engedélyével, itt olvasható).
Németh László: Győzelem
(színmű két részben)
Szereplők:
Sántha Endre, egyetemi tanár: Dobák Lajos
Sántháné: Göndör Éva
Ágnes, Sántha kisebbik lánya: Dobos Ildikó
Sántha László, szociális titkár, Sántha fia: Harkányi János
Ács Lajos: Cserhalmi György
Bart Ottó, főorvos, Sántha veje: Bakody József
Ila, Sántha nagyobbik lánya, Bart felesége: Mikes Emma
Héthársi Rudolf, mérnök: Joós László
Tiszteletes: Nagy Zoltán
Öreg Ácsné: Majczen Mária
Cigány: Dévai Péter
Díszlet: Molnár Péter mv.
Jelmez: Hruby Mária
Bemutató: 1972. március 17.
Irodalom
Németh László–Latinovits Zoltán: Győzelem. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1991. (az anyagot összegyűjtötte, szerkesztette, a jegyzeteket írta: Szigethy Gábor)
Gorkij, Maxim: Kispolgárok (Mescsane)
(színmű két részben)
Szereplők:
Besszemenov: Iványi József
Akulina Ivanovna (B. felesége): Göndör Klára
Pjotr (fiuk): Harkányi János
Tatjána (lányuk): Majczen Mária
Nyil (nevelt fiuk): Cserhalmi György
Percsihin (madárárus): Dobák Lajos
Polja (Percsihin lánya, cseléd): Cserhalmi Erzsébet
Jelena Nyikolajevna, börtönőr özvegye: Meszléry Judit
Tyetyerev: Tánczos Tibor
Siskin: Dévai Péter
Cvetajeva: Mikes Emma
Sztyepanyida (szakácsnő): Darás Léna
Orvos: Hegyi Péter (HANGFELVÉTELEN beugrás!!!!! Bakody József)
Egy asszony: Bálint Mária
Fordította: Makai Imre
Díszlet: Molnár Péter
Jelmez: Hruby Mária
Bemutató: 1973. február 16.
Az előadásról a Kossuth Rádió 1973. március 25-26-án felvételt készített. A felvétel kikérhető az MR közönségszolgálatán.
Irodalom
Földesi Éva: A színészkirály és a Kispolgárok. Latinovits Zoltán utolsó rendezése Veszprémben. (Szakdolgozat, tanulmány)