Könyvismertetők

Gábor Júlia – Szigethy Gábor: Álomszínészpár

Itt van közöttünk. Lehetséges, hogy sokkal jobban, mintha élne. Mert amikor élt, nem figyeltek rá, és mindaz, amit ő ránk hagyott, maga az élet… met tele van energiával, tele van gondolattal, tele van erkölcsi és szellemi sugárzással… és az, hogy most én itt ülök, ez… tulajdonképpen akkor is itt ülnék, azt hiszem, ha nem éltem volna vele. Mert a kettőnk kapcsolatának fontos része az volt, amiben hittünk és amit szerettünk. Én nagyon szerényen ülök itt, én csak szolgálója voltam ennek a munkának, szellemnek, amit ő képviselt, és erre igazán csak akkor jöttem rá, amikor meghalt. Itt maradtam, rettenetesen megijedve attól a ténytől, hogy milyen felelősség hárul rám. Én továbbvinni… ahhoz én kicsi vagyok. Erre kellett rájönnöm. Amíg együtt futottunk, nem éreztem. Azt hittem, hogy persze, mi… De anbál fontosabb volt nekem, hogy megmaradjon és éljen tovább. Ez volt az én terhem, és ez most az én boldogságom… hogy ez mosat megvan. Ne vegyék túlzásnak, én nagyon fontos dolognak tartom, hogy színésznő vagyok, és hogy én én vagyok, és a színház szerelmét ugyanúgy érezhettem, mint ő. De… most… most már meghalhatok.

Ruttkai Éva írta ezeket a sorokat 1985 áprilisában, az Emlékszem a röpülés boldogságára kötet megjelenésekor. Latinovits Zoltán ekkor már kilenc éve volt halott, Ruttkai pedig másfél év múlva követte. Most már, talán, mindkettejükre vonatkozhatnak ezek a szavak…

Majdnem 200 oldal, körülbelül 150 kép és megszámlálhatatlan történet 29 fejezet-félébe bújtatva: ez lehetne a nemrégiben megjelent könyv statisztikája. A kiadvány Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya és Szigethy Gábor irodalomtörténész, a Latinovits-hagyaték kezelője történeteiből áll össze egyetlen egésszé, kellőképpen kielégítve a kíváncsiskodókat ugyanakkor mellőzve mindenféle bulvárkodást. Kedves, szeretetteli emlék a két színészóriásnak.

Interjúkban Gábor Júlia hangsúlyozta: ez a könyv nem szerelmükről szól, hanem Róluk, az emberről, a színészről, a színész-emberről, az ember-színészről. Arról, hogy meddig anya, honnan színésznő valaki, hogy hogyan lehet megkötözött kézzel is tenni, alkotni, hogy mit is jelent összeférhetetlennek lenni… Ismert és nem ismert történetek, nagyon személyesen és nagyon általánosan. A könyv egyik legnagyobb érdemének tartom, hogy úgy mesél rendkívül személyes, magánéleti eseményeket, hogy időről időre kitér a kontextusra is, a korra, amiben Ruttkai és Latinovits éltek. Figyelmes olvasó nem csak magánéleti kis titkokat tudhat meg e könyvből, hanem a társadalmi helyzetről, politikai helyzetről is képet kap. És ahhoz, hogy megismerjünk valakit, tudnunk kell, hogy mit dolgozott, hogy dolgozott, mikor dolgozott, milyen körülmények között dolgozott… Manapság ezt általában mentőövként használják arra, legtöbb esetben, érdemtelenek. Ez nem az az eset. Ám aki valóban megismerni kívánja a Színészkirály és Tündérkirálynőt, az értékelni fogja ezeket a kitekintéseket.

Az életnek örülni kell.
Nekünk itt dolgunk van.
Lenni, itt: százszorta lenni.
Igazságtalanság itt ezerszeres igazságtalanság.
Sors, Isten, emberek, halottak, vizek és
Hegyek, tegyetek itt VÉGÜL is igazságot.
Szeretünk, élet.
Itt nekünk lenni kell, hogy élet legyen.
Ti, tízmillió becsületes magyar és 8½,
Legyetek velünk!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ámen.
ISTEN, SEGÍTS!

1967. december 10-én éjjel könyörgött így Latinovits Zoltán, Istennek, magának, magánéletének (egyik) mélypontján. A színész-író-ember legbensőbb, legmélyebb gondolatai ezek. Olyan gondolatok, amelyek közelebb visznek bennünket, őket csodáló utódokat Hozzájuk. Erről szól ez a könyv.

(Rövid beszélgetés Szigethy Gáborral itt olvasható.)

Gábor Júlia – Szigethy Gábor: Álomszínészpár – Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról. Budapest, Helikon Kiadó, 2011. Keménytáblás, védőborítóval; 192 old., ff képekkel.

Oldalak: 1 2