Blog

2007. nov. 13.

Ne tévesszen meg senkit, hogy nem írtam ide eddig, de lefoglalt, hogy a többi menüpontot feltöltsem. Igaz, még nincsen most sem mindegyik kész, viszont nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy nem gondolok Róla semmit.

Latinovits számomra (Ruttkaival együtt) az Alfa és az Omega, előadói-színészeti szinten éppúgy, mint emberi téren. Körülbelül 10-12 éves korom óta „ismerem”, azóta tudtam Róla és néztem tudatosan a filmjeit. Nem tudom, ki az, akit nem fog meg rögtön a hangja, a vonásai, de én nem csupán erről beszélek. Tudom, hogy rengeteg tisztelője van, nagyon sokan szeretik a játékstílusát, az „összeférhetetlen”-voltát, de van valami ezeken túl is. Azt hiszem, az, hogy elolvastam két írásait összegyűjtő kötetet, és több tucat írást Róla, vallomásokat, interjúkat, mit önállóan a neten, vagy kötetbe szerkesztve, azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy elhiggyétek: mérhetetlen módon csodálom, tisztelem, becsülöm, és próbálom példaképként tekinteni ezt az Embert. Hiszen most az Emberről beszélek, s aki olvasott Tőle, az tudja, hogy milyen rendkívüli módon megérdemli, hogy nagybetűvel tiszteljük meg… 

Ma kaptam kölcsön Müller Péter Kígyó és kereszt c. könyvét, s csak pár oldalt olvastam belőle, de nagyon jónak tűnik… Majd írok róla!!!

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.