Hírek, események

Könybemutató – Ruttkai Éva a világháborúról

A második világháború budapesti történéseiről olvashatunk elemzéseket és visszaemlékezéseket a Suttogókönyvben, többek között Ruttkai Éva és Gábor Miklós tollából.

A szombat.org adott hírt a harminckét szerző írásaiból összeállított könyvről, melyet 2020. szeptember 23-án mutatnak be Budapesten (Kálvin tér mögötti Építészpince kertje, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.).

Az ismertető szerint a könyv felér egy krimi izgalmával, és a szerzők neve olvastán (többek között Bibó István, Márai Sándor, Déry Tibor, Szép Ernő, Szinetár Miklós, vagy a már említett Gábor Miklós és Ruttkai Éva) talán szélesebb közönség kíváncsiságára is igényt tarthat.

Ruttkai Éva a Parancsolj, tündérkirálynőm! kötetben írt a világháborús időkről, mi innen idézünk:

1942-től nagyon nehéz lett az életünk. Édesapámat elvitték munkaszolgálatra Ukrajnába. Már nem volt fiatal, elmúlt ötvenöt éves, megerőltette magát és beteg lett a szíve. Hazaengedték, de többé már nem épült fel. 1944-ben meghalt. Nagyobbik bátyám kommunista volt, börtönben ült. Látogatni bátyámat én jártam az édesanyámmal Vácra, ahol a politikai foglyokkal megkülönbözetett szigorral bántak. (…)

Amikor a nyilasok átvették egyik napról a másikra a hatalmat, mindannyiunkat kivittek a Városi Színház, a mai Erkel Színház elé, hajtottak minket végig az utcán, mellettem anyám ment, kezünk a fejünk fölött, mellettünk irtó kicsi gyerekek géppisztollyal, akik folyton szitkozódtak és minden káromkodás végén valakinek a hátára csaptak. Emlékszem, egyszer az én hátamra csaptak, én meg büszke voltam, fiatal voltam, neki akartam ugrani, de anyám rémülten visszahúzott és azt súgta nekem: édes lányom, gondolj Krisztusra!

A háború. Akkor voltam tinédzser, akkor kellett volna, hogy egy kicsit beleszagoljak az életbe. (…)

A háború akkor jelentette nekem igazán azt, amit az emberek háborúnak neveznek, amikor vége lett. Akkor tudtam meg, mi minden történt, milyen borzalmak, emberi kegyetlenkedések, tragédiák! Addig a szüleim óvtak, édesanyám folyton velem volt, nekem tehát jó volt, csak folyton arra vártam, hogy mikor lesz már vége. Boldogító érzés valamink a beteljesülését várni. Amikor mindazt csak el kell túrni, ami éppen van.

Menthetetlenül a jóra figyelek; a rosszat eltűröm, de várni mindig csak a jót várom.

Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! Részletek, 20–22. old.

A könyvbemutatón részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

(Kiemelt kép forrása: szombat.org)

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.