A Színészkirály és a Kispolgárok
Koltai Tamás a Színházfaggató című 1978-ban megjelent könyvében külön kitér Latinovits Zoltán két rendezésére és kiegészítve, de lényegében (a Kispolgárokat illetően) az 1973-ban publikált írását használja fel ebben a tanulmánykötetében. Kritikája nem csak elemző-bíráló tanulmány, de egyszerű „dokumentáció” is arról, hogy milyen konkrét eszközökkel élt a rendező és a színészek. Azért (is) kerülhettek önálló kötetbe Koltai Latinovits Zoltán rendezői munkáiról szóló írásai, mert az akkori kortárs színházi élet részének érezte a kritikaíró a hetvenes évek elején létrejött előadásokat, akkor is, ha a könyv megjelentekor már rendezőjük és a főbb szerepeket játszó színészek közül páran már halottak.
Mihályi Gábor a Nagyvilág 1973. 5. számában Tovsztonogov 1969-es leningrádi rendezéséhez méri a veszprémi Kispolgárokat:
„Kételyeim elsősorban akörül forogtak, lehet-e újat, s mást mondani Tovsztonogov mára hangolt, mához szóló Kispolgárok rendezése után. Örömmel tapasztaltam, hogy a veszprémi színház nem maradt alul a legnagyobbak nemes versenyében. Latinovits nem hagyta, s nem is hagyhatta figyelmen kívül Tovsztonogov Kispolgárok értelmezésének izgalmas, új eredményeit, ám ezekből kiindulva szuggesztívan okos, a századeleji orosz valóságba épített, s mégis napjaink ihlette magyar atmoszférájú rendezéssel lepett meg. (…) A veszprémi előadás is véghezviszi a kispolgárok élve boncolását, ám Latinovits nem tudja, nem kívánja magát a tovsztonogovihoz hasonló mértékben elhatárolni a viviszekció áldozataitól. Latinovits úgy véli: ezek a kispolgárok – ezek a mi szüleink, mi az ő gyerekeik vagyunk; a kispolgáriság bűneitől: az önzéstől, a kisszerűségtől, mégha olyannyira szembefordulunk is a maradinak, korlátoltnak ítélt öregekkel, mi magunk sem vagyunk mentesek. Tovsztonogov elidegenítő játékstílusával szemben – amely színpadi effektusok sorával töri meg a nézőnek a megidézett hősökkel való azonosulási kísérleteit – a veszprémi előadás szemléletét az öngúnnyal jellemezhetnénk. Az egyes alakok megközelítése, beállítása ennek megfelelően fájóbb és tragikusabb. Egyszerre elégikus és groteszk is. Sajnos nincs terünk rá, hogy részletekbe menően elemezzük Latinovits drámaértelmezését, meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy hazai színpadjainkon szokatlan következetességgel sikerült a maga rendezői koncepcióját a legapróbb részletekig végiggondolnia és művészileg megjelenítenie. Olyan előadást láttunk, ahol érezzük, hogy minden hangsúly, minden gesztus, minden kellék a helyén van: az adott mondatot csak úgy lehet eljátszani, ahogy az a színpadon elhangzik, megtörténik. (…) A Kispolgárokat bemutató veszprémi társulatban nincsenek kiemelkedő színészegyéniségek, s Latinovits irányítása alatt az együttes mégis igen magas szintre jutott. Ennek az eredménynek a titka nagyon is racionális: a gesztikus játék következetes alkalmazása volt az, amely a színészek játékának rendkívüli szuggesztivitást kölcsönzött.”
Földes Anna interjúkötetéből azonban kiderül: Latinovits Zoltán nem látta ezt a vendégjátékot Pesten, csak hallott róla.
A színház megmaradt irataiból tudni: 1973. január 23-án volt az olvasópróba, a bemutató előadást 1973. február 16-án 19 órakor tartották. Összesen 32 alkalommal játszották, utolsó előadása 1973. április 13-án, pénteken zajlott, a Próbakönyv tanúsága szerint zavartalanul: 19 óra 7 perctől 21 óra 20 percig.
| Besszemenov, Vaszilij Vasziljevics, módos kispolgár, a szobafestő céh atyamestere | Iványi József | †1979 |
| Akulina Ivanovna, a felesége | Göndör Klára | |
| Pjotr, volt diák, fiuk | Harkányi János | |
| Tatjána, lányuk | Majczen Mária | †1974 |
| Nyil, Besszemenov nevelt fia, mozdonyvezető | Cserhalmi György | |
| Percsihin, Besszemenov távoli rokon, dalosmadarakat árul | Dobák Lajos | †2006 |
| Polja, a lánya, varrónő, családoknál dolgozik napszámban | Cserhalmi Erzsébet | |
| Jelena Nyikolajevna Krivcova, börtönőr özvegye, Besszemenov albérlője | Meszléry Judit | |
| Tyetyerev, kántor, Besszemenov albérlője | Tánczos Tibor | †1979 |
| Siskin, diák | Dévai Péter | |
| Cvetajeva, tanárnő, Tatjána barátnője | Mikes Emma | |
| Sztyepanyida, szakácsnő | Darás Léna | †1990 |
| Orvos | Hegyi Péter (a hangfelvételen: Bakody József) | |
| Egy asszony | Bálint Mária | |
| Díszlettervező | Molnár Péter | †2000 |
| Jelmeztervező | Hruby Mária | |
| Rendező | Latinovits Zoltán | †1976 |
Földesi Éva (kapcsolat: macukaze@gmail.com)
A dolgozat 2002-ben készült.
1 A beszélgetés olvasható az Európai kulturális füzetek 20–21-es számában (szerk. megj.).
2 A tétnélküliség drámája (szerk. megj.).
3 http://szinhaz.net/pdf/1976_05.pdf (szerk. megj.).
4 Az emlékszoba – pénzhiány miatt – 2004-ben bezárt. A Gábor Júliával és Szigethy Gáborral készített interjú itt olvasható (szerk. megj.).